A körülményekhez képest kellően rejtelmes, mégis sokat sejtető, értelmiségi, mi több, kissé franciás névválasztás - az első akadályt vettem. Elvégre provinciális titulusokkal már a neten sem lehet labdába rúgni, márpedig mindenki tudja, én aztán szeretek [a] labdába rúgni.
Mi az oka, hogy legalább idáig (az első bejegyzésig) eljutottam, és kikanyarítottam magamnak ezt a szeletet internetből? Elsősorban az, hogy a hülye fejemben egy kicsit kitakarítsak. Erre most nagy szükségem van. Másodsorban az sem rossz, ha kötetlenül, a saját stílusomban írogatok egy kicsit - van még olyan? (Persze, hogy van. Hadd lássam csak milyen). Harmadrészt szellemi éléskamraként el tudom itt spájzolni mindazt, amibe belefutok és imádom, de a faszom fogja felrakni a Facebookra.
Post départe. Semmi drámai - a világ összes neve már amúgy is foglalt, a lelkemben mostanában úgyis post-rock ciripel, a départe pedig egy számcím (Rosetta), egy albumról, aminek a témája megpiszkált egy kicsit (The Galilean Satellites). Mind you, én nem vágyom örök magányra a Jupiter hatodik holdján. Másra vágyom, és indulni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése