Olvasóink hülyék, buták. Elolvassák a címet, a képalát, és már izzadnak. Gyakorlatilag kurva mindegy lenne, hogy mit írunk, hisz fel se fogják. Jóformán azért írunk tisztességgel, hogy a többi lapot, tévét lekörözzük, hogy hivatkozzanak ránk. Hiszen az reklám. Több eladott példány. Újabb hülye, buta olvasók.
Kiábrándító dolog az első sorból figyelni az emberek butítását, különösen olyasvalakinek, aki nem ért egyet a fenti mantrával. Sok mindenbe beletörődtem, legnehezebben abba, hogy a lap nem szellemi műhely, hanem előállítandó termék. Az olvasók százezreinek ezt a fajta lenézését viszont sosem tudtam elfogadni. Maga a lenézés a kisebbik baj. A nagyobbik az, amit a magyar média ebből következtetésként levon. Lusták az emberek, és hülyék, mint segg? Hát menjünk alá a színvonalnak! Ha még butább szart tolunk eléjük, azt fogják választani a gondolkodás helyett.
Ugye tudod, hogy mennyire megbecsülnek téged itt bent? - tette fel halál komolyan a kérdést X a minap. Ez ugrott be a reggeli értekezleten, mikor ismét szóba került az olvasók szellemi színvonala. Nincs itt valami tudathasadás? Mitől olyan fontos, hogy valaki jól ír-e, ha olyanoknak ír, akik állítólag nem tudnak olvasni? És hogy elégíthet ki valakit hosszú távon ez a munka, ha már egyszer így vélekedik azokról, akikért dolgozik? Egyáltalán újságírás ez, vagy ácsorgás a gyári szalag mellett?
Már nem sokáig kell ezen töprengenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése